A rohadt kunyhó

Buffnak hol volt, hol nem volt kedve mesélni. Főleg az utóbbi, de amikor néha véletlenül az előbbi, akkor egész érdekes történeteket barkácsolt össze. 

Kezdjük, ahol szoktuk, valahol a közepén, találomra. 

Mása és csendestársként Dimitri vendégeket vártak. Szoktak. Mása bevásárolt hozzá, megfőzött, kitakarított, domestost öntött a budiba, lenyírta a füvet, elzavarta Dimit borotválkozni. Dimi most maradt mert hozzá érkeztek.

Buff, mióta Krisztián drámázgatott a kunyhóban, egyre többet kódorgott  inkább bárhol máshol. Nem is hiányzott neki nagyon. Amíg tartott a nyár, egyáltalán nem vágyott oda. Amikor az ősz az első hűvös esők formájában elkezdte átvenni az időjárást a nyártól, jól esett volna neki egy meleg és száraz alvóhely, ahol senki nem hadonászik mellette rémálmoktól gyötörten.

Dimitri és Mása vendégsége kellős közepébe verte be őt az vihar, a sok ember, hirtelen felé forduló arcok és a kedves, udvarias érdeklődés fókuszpontjába. Azonnal felnyársalták, megperzselték és két vállra fektették terveit, miszerint dob egy zuhanyt és elalszik Dimi dojojában a boxzsák, a Wing Tsun dummy (mu ren zhuang) és a vasszűz mögötti kis résben. Ha olykor rájött, hogy egyedül lenni mégis szar, szégyenlősen becsengetett, lezuhanyzott, megetettette magát néhány Mása féle bagettel és bevonult a kuckóba. Ennek a jelen helyzetben most nem lesz ennyire egyszerű lefolyása. 

Buff zavartan, egy tetten ért dinnyetolvaj őszinte bűntudatával toppant be az emberekkel, kedves, vidám és szertetre méltó emberekkel teli, zajos és fényes nappaliba. A következő gondolatokat pörgette agyában egy lottógömbben: maszatos vagyok, biztos lábszagom van, zokni lyukas, taknyos az orrom, érződik a szántóföldeken szétszórt marhatrágya szaga, ami belém ivódott és most kipárolog, ettem valami szakállba tapadót. Ebből a sokból egyet tuti biztos kihúz a sors, szóval: ki, el, turbó mód aktív! Menekülési ösztöne azonnal vitte vissza ki a jégesőbe. Mása már számított Buff kiugrási kísérletére. Időközben újságpapírral tömte ki a cipőjét és kabátja már egy vállfán száradt. Felégette a visszavonulás hídjait. Szerencséjére Mása nem állt meg szökése szabotálásánál, átsegítette a gyors bemutatáson is, beszélt helyette, mert Buff az adott pillanatban nem tudott mást összesodorni agya dohányzacskójából, csak hogy:

- Bocs...nem akartam...nem tudtam...

Amikor rájött, hogy bocsánatot kérni nem akarásért és nem tudásért nem kelt talpreesett benyomást, elnézést kért azért is. A végeredmény egy hosszú, félszeg bocsozgatás miatti bocsánatkérés lett... volna. Mása nem hagyta, hogy elhatalmasodjon rajta jelenlélte miatt érzett bűntudata és szárnyai alá vette. Jól struktúrált mondatokban tolmácsolta a kernel pánikos remete rendszernaplóját.  

- Megáztam és most elmegyek zuhanyozni. Utána majd jó meleg, száraz ruhát veszek, hogy átmelegedjek. C-vitamint és Zinket fogok bevenni, csinálnak nekem egy forró teát és ha kérek van immunerősítő bogyókivonat. Azt is igyak! Pulóvert veszek hogy fürdés után meg ne fázzak. Majd kapok egy tisztát, mert Dimitrinek amúgy is rengeteg van, amit nem is hord soha. Nyitva fogom hagyni a fürdő ablakát, hogy kimenjen a pára. - modta Mása és Buff aképp is cselekedett. A bogyókivonatot is kérte. 

Rövid idő elteltével Buff abban a helyzetben találta magát, hogy egy zuhanyzós, domestossal megküldött budival és csapokkal teli térből be kell lépnie kilenc ember közé. A vendéglátókkal együtt épp ennyien voltak odaát, ő még bent, de már nem lehetett halogatni. Az ablakot is kinyitotta, azzal sem húzhatja az időt. Kilincs le, Buff ki.

Nem volt kacsatánc. Zene sem szólt, ez biztató. Bátortalan léptekkel, akár egy habok közül kikászálódó gyúrós Vénusz  leereszkedett a lépcsőn. Egy nagydarab, szögletes, szakállas nebántsivrág. Télapó eljött, zavartan pislog és tusfürdőként félreértett hajbalzsam illata tölti be a levegőt. Almát, diót és mogyorót is hozott, Mása némi gyanakvással vette át a rongyszatyornyi törni és pucolni való, sok szemetet és piszkot csináló ajándékot. A tavalyi  szatyor mellé tette a pnicébe. Hagyjuk ott, fordítsuk figyelmünk inkább Buff és az emberek oly ritka találkozására. 

Kifelé pozícionálta magát, a társaság peremére ahol majd, szándékai szerint, megfeledkeznek róla és mint egy jó podcastot, végighallgatja az estét. Egybeolvad a szürke szófa kárpitjával és csak arra kell majd vigyáznia, hogy rá ne üljenek. Így kibekkel két és fél, három órát, a vendégek elmennek ő pedig lemehet aludni a vasszűz mögé. Egy frissen mosott druida, száraz alsónemű és egy józan, realitásokon alapuló terv. Mi baj történhet? 

Nem történt baj. Nem kapcsoltak diszkólámpákat, hogy malacnak, zsiráfnak, nem váró vonatnak, álló sorompónak, macskának vagy kacsának tettetve magukat, rituális táncba kezdjenek. Mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte, nem sikerül beszürkülő kaméleon módjára elrejtőznie.

Szépen lassan a vendégek szó mögötti csoport feloldódott és külön emberekké vált. Egyesével arcot és megjegyezhető nevet kapott mindenki, megismertették magukat néhány szóval vagy egy kis történetükkel. Kibontakoztak érdekes és izgalamas hátterek. Volt a csapatban régész, rendőr, kertészmérnök és kórházi nővér.  Nem állítom, hogy Buff a társaság központi körében ülve fürdött a szociális jakuziban, de erősen figyelt. Megtudhatta, milyennek látszik egy rosszul hazudozó bűnöző egy olyan ember szemében aknek az a munkája, hogy profi hazudozókkal is bánni tudjon, kiderült, konkrétan hogyan is lett Szinuhe doktor majd három és fél ezer éves naplójából egész történet és, hogy mit tehetnének Másáék ha nem csak sok, de szép növényeket is szeretnének a lakásba. Aztán pedig a futás, sokszor és sokféleképp.  

Buff egészen elfeledkezett róla, hogy félszeg hülye és ilyen helyzetekben valami apróságon kellene feszengenie. Magukkal vitték a mini történetek és azok sokfélesége. Úgy érezte magát, mintha egy fél életnyi sós főttkrumpli evés után most leült volna egy magyar mód bőséges, francia szakács által készített svédasztalhoz...az osztrák alpokban. Kereste a főtt krumplit.  

Mesteri álcáját figyelmen kívül hagyva ekkor huppant mellé a szófára új barátja, de akkor még csak egy lány volt, akit nem ismert.

Eszter, akit direkt nem nevezek át Zsófinak, vagy Szilvinek, mert ő Eszter. Joga van saját álnéven szerepelni.

- Szóval ő talán valójában Eszter, és itt most megkeverem a lapokat: de lehet, hogy nem!

(Asszem kellett volna még vagy két felkiáltójel és egy döbbent emoji az új helyesírás szerint.)

No erre varrjanak adatvédelmi törvényt!!! 8O (ez itt nem nyolcvan, hanem egy antik döbbent emoji) 

Mi van ha ő Zsófi és ez az egész terelés? Szonja? És ha valójában tényleg Szonja, de az is csak egy álnév? Kivel irassak alá és mit? És ha nem is egy személy? 

Semmi baj, tudom, most összezavartalak. Ne szívd mellre, nem személyes. Természetem a ravaszság és a megtévesztés. Még nem ismersz, és ez most maradjon is így. 

/Greyfox*

 

*/Szürkeróka akinek ravaszsága miatt valódi kilétét még nem ismerjük

Eszter egy tizenéves ember, aki éleslátásával, egyenességével egy szempillantás alatt meghóditotta Buffot. A lány lesz társasága, menedéke és vezetője a mai estén, döntötte el. Mi leszünk Vergilius és Dante.

Eszter, révén tizenéves lány, maga választ szerepet és nem pokolturista-vezetőt akart játszani. Szerencsére királylányt sem, hercegnőt sem (ezért pláne nagy hála neki). Sőt, úgy is dönthet, és ő épp egy ilyen lány volt, hogy nem szerepel. Nem játszik, beszélget, kérdez és válászol úgy, és Buff ezért válaszotta őt segítőtársul, hogy az unikornisokat meg sem kell említeni. Legfeljebb egy picit, éppen csak érintve a kérdéskört, de diszkréten továbblibbenve a témáról. Egészséges, okos tizenéves lány volt és már eldöntötte, hogy kíváncsi a tagbaszakadt szőrcsomóra. Tudni akarta honnan szerzi a diót, hogy miért olyan csúnyák az almái a boltiakhoz képest és hogy hol lakik. Mellé huppantt és a táraság peremének csendjében faggatni kezdte. Jó kérdező volt. Ha Buff késni látszott a válaszokkal, hát szívesen mesélt magáról is. 

Megtudta, hogy Eszter fut és nem csak úgy a busz után vagy a darazsak elől. Azoktól nem is fél. Egy aktív, általában a korcsoportja aranymedálját bezsebelő stílusban atletizál. Egy profi. Úgy beszélt neki keresztedzésekről, úszásról és intervallumozásról, hogy csak belekérdezni tudott, hozzátenni nem. Perceken belül arról elmélkedtek, mint két vén róka egy csirkefarm lerablása előtt, hogy melyik úszásnem fejleszt a futáshoz legjobban passzoló légzéstechnikát. Okoskodtak, spekuláltak, fürödtek egymás agyában. 

Egy spontán, pár másodperces szünetben Eszter azt kérdezte Bufftól:

- És te miért vagy itt?

A tökéletlen semmi

Buff minimalista volt, újabban sem a fehér sem a fekete hazugságokat nem vette elő a világ kacattengeréből. Azon kapta magát, hogy őszintén akar válaszolni Eszternek. Egyáltalán nem volt egyszerű és meg semm könnyebbült tőle, amikor végül így foglalta össze:

- Azért vagyok itt, mert rájöttem, hogy útálok egyedül lenni. Egy koszosfehér hazugság az, hogy én remete vagyok. Azt hiszem azért vagyok itt, mert rájöttem, hogy valamit régen elrontottam. Elhittem, hogy van egy bűnöm, hogy vagyok és létem zavar másokat, teher vagyok. Folyamatosan azt modogatom, hogy pont így akartam. Ilyen akarok lenni. Egy remete. De nem. Nagyon szépnek látszik egy festményen, de a valóság az, hogy rohadtul unalmas egy kunyhóban élni. 

- Akkor miért költöztél be? Féltél? Az elején nem volt unalmas?

- Hát nem tudom, hogy a félelem hol bújuk meg ebben, gyanítom mindenhol. De nem ezért lakom ott. 

- Akkor mégis miért? Szereted az állatokat?

- Igen, szeretem a természetet, azokat a parkokat amik az erdőkből maradtak és az állatokat amiket még élni engednek benne. De hülyeség az, hogy egy állat pótolhat valamit amit emberektől kellene kapnunk. Soha nem származott semmi jó abból, amikor farkasok szoptattak gyerekeket. Az állatok, növények csodálatosak, szeretem figyelni őket, de nem a barátaim. Egy vadállatnak nincs szüksége emberpajtira, kétlábú jóbarátra, az ember szeretetére. A tiszteletet szeretik. A távolságtartást. Az udvarias, csendes, nedves törlőkendőiket nem hátrahagyó vendégeket. Sok erdei élőlényt ismerek, állatot és növényt, de hirtelen egyet sem tudnék mondani, ami humán ölelésre, simogatásra vagy az intimitás emberi megnyilvánulására tartana igényt. Egy fát megölelni jó érzés, és be kell valljam neked, csináltam már én is. De ez az embernek esik jól. A fatörzs öreg, időt és akciót látott nagyon bonyolultul élő valami, ráadásul jó illatú. Bolondság lenne legalább egyszer, próbaképp, nem megölelni. Ha bioenergiákról és hullámokról kezdünk filózni egy fatörzsre csavarodva, az is rendben. Nem bolondság, amíg játék. Mindenki azt lát bele a felhőkbe, amit akar, amíg nem kezd el gyilkolászni és uszítani a fantáziájával... - itt Eszter jól láthatóan beleunt és próbálta visszaterelni a Mikulást a gyóntatószékbe. - Szóval az állatok, jól el tudom magam foglalni köztük, de amikor kezdem a barátaimnak tekinteni őket, hazudok magamnak. A kunyhó nem az állatok miatt lett a szállásom. A kunyhó tanít. 

- Beszél is hozzád? - kérdezett közbe hitetlenkedve Eszter, mert az ő tanítói mind nagyon sokat beszéltek. 

- Nem szavakkal, de igen. És nem a kunyhó. Az csak arra kell, hogy segítsen lecsendesíteni a világot körülöttem. Bemegyek és csak a valóban fontos dolgok vannak velem. Nem viszek be kacatot. Odabent nincs semmi csak egy tökéletlenül üres tér. Először unatkozol. Megéhezel, eszel, szomjas leszel, iszol. Unatkozol. Ha elég sokszor csinálod rájössz, hogy két fontos dolog már történt, ettél és ittál, mert éhes és szomjas voltál. 

- És unatkoztál. - pontosított Eszter. 

- Igen, és ez a legfontosabb rész. A kunyhóban rohadtul kell unatkozni, hogy működjön. De folytatom, hogyan is. Üldögélsz, nézelődsz, de minnnél tovább nézelődsz, annál jobban unod. Odakint mindenkinek nyilván valami sokkal jobb, szórakoztatób vagy érdekesebb dolga van mint neked, aki egy porszagú deszkapadlón ül és unatkozik. Mondom úgy, ahogy velem történt, mert ez a rész mindenkinél más. Le akartam feküdni, hátha az alvás átvisz néhány órán, eljön egy új időpontja valaminek és vége. A fekvés nagyon kényelmetlen. A kunyhóban nincs ágy, és nem is lesz. Tudtad, hogy egy jó jógás a puszta sziklán is ugyan olyan kényelmesen tud feküdni mint egy matracon? - Eszter nem tudta. - Hát ja, ez a tény kevéssé publikus, mint az a hazugság, hogy a drága matrac gyógyítja a hiányzó hátizmot. Ha feküdni, aludni akartam, meg kellett tanulnom kényelmesen elhelyezkedni a deszkákon. És itt kezdődött működni a kunyhó. Az evés, ivás, alvás, ha odafigyeltem és lassan, odafigyelve tettem nem csak hogy jobban esett, de el is foglalt. 

- Azzal foglaltad el magad, hogy fekeszel? 

- Igen. Eleinte annyira oda kellett figyelni rá, ha el is akartam aludni, hogy minden kis izomcsoportot percekig rakosgattam, míg magtaláltam a helyét. Néhány napba is beletelt, mire kényelmesen aludni tudtam. 

- Én szeretem az ágyam. 

- Én sem az ágyat útálom. Nem útálok semmit. De a kunyhóban nincs helye. Oda csak olyan kerülhet be, ami nélkül meghalnék vagy elromlanának a fogaim és abba halnék bele. Étel, ital, fogkefe. 

- Dehát ez egy börtön. Senki nem akar így élni! Mi ebben a jó? 

- Az majd következik. Eleinte csak megtanulod, hogyan teremts kényelmet magadnak a semmiből. Kezdesz rájönni, hogy ha nem szolgálod ki a tested, nem oldasz meg gépekkel dolgokat helyette, megoldja maga. Ha nem teszel matracot közé és a beton közé, hát megtanulja hogyan altasson el betonon. Amikor erre rájössz és felfogod, már nem unatkozol. Megtanulsz szék nélkül ülni, asztal nélkül enni, szénsav és szörp nélküli, hűtetlen vizet inni úgy, hogy örömöt érezz. A deszkák jól szűrik a külvilágot, kevés szivárog át belőle a résein át, de rájössz, hogy ez is felfoghatatlan, végtelen. Egészen elcsavarja az agyad, Az űrben érzed magad, mert ráeszméltet, hogy egy semmi deszkahalom alatt egy semmi kis bolygón száguldozni egy izzó nap körül, az bizony pont az űrben levés. Megtanít előítéletek nélkül érzékelni. Nem útálhatod, nem nézheted moralitásod szemüvegén át a beszüremlő fényt. Már megtetted, meguntad és nem ismétled többé. Csak úgy szabadulsz meg az unalomtól, amit egy fénycsík látváya okoz, ha úgy nézel rá, mint egy csecsemő. A kunyhó megtanít előítélet mentesen szemlélni a világot. Persze ehhez először a félelmekkel kell elbánni. 

- Aha! Ugye mondtam, hogy félsz! De mitől?

- Hát már nem a medvétől. Mégsem látom még tisztán az erdőt. Ez a legnehezebb rész. Amikor tudod mitől félsz, egyszerű dolgod van. Nem könnyű, de legalább egyszerű. Helló, ő a félelmed, ő meg te, szevasz, szevasz, kézfogás, kibékülés, ha nem hát harc. Akkor nehéz, ha azt sem tudod, mitől félsz. Mindentől, de semmitől külön. Értesz? 

- Nem. 

- Szorongás a neve és azt a félelmet hívják így, aminek nem tudjuk az okát. A szorongás az, amikor nem attól félsz már, amitől megijedtél, hanem amiatt, hogy valamikor valamitől megijedtél és most az újra megijedéstől rettegsz. 

- És neked volt ilyen? Megijedtél és azóta mindentől félsz?

- Volt. 

Eszter érezte, hogy direktbe továbbkérdeznie talán nem illendő, hogy itt ő most vaalami ritka, fontos rést talált egy páncélon. De nem is kellett, Buffot már vitte a gyónási nyomaték, maga is kíváncsi volt a válaszra. Mint sok hozzá hasonló, ő sem tudta. 

- De nem tudom mi lehetett az. 

- Lehet, hogy csak nem emlékszel. Szugeráljalak? Úgy lehet, hogy eszedbe jut. 

Buffot vitte ugyan a téma lendülete, mégis nemet mondott rá, hogy Eszter egy vendégség fókuszpontjában hipnózis segítségével húzza ki belőle lelke legmélyebb titkait. Udvaiasan hárította a lehetőséget. Eszter megpróbálta új koordináta renszerbe helyezni a kunyhót, hátha javul a közérthetősége.

- Egy varázskunyhó. Varázsló akadémia. - ajánlotta, kastéllyá nemesítve ezzel a romos deszkabódét. 

- Legyen az - egyezett bele Buff először. Rövid töprengés után mégis helyesbítette. - De nem, mégsem. A varázslat, a varázslás természet fölötti, nem is létező, csak a kiválasztottak számára elérhető privilégium. A varázslat olyan mint a gazdagok vagyontárgyai, nem juthat hozzá mindenki. A mágusok kiválasztottak, az emberek felett állnak és fontosabbak a többieknél, akik számára az ő tudásuk csoda. A kunyhóban egy pici varázslat sincs. Nem szabad, hogy legyen. A kunyhó legfontosabb része, a tökéletlen üresség. 

- De miért tökéletlen? 

- Mert enni, inni, füteni kell, hogy élni tudj. De az evés, ivás és meleg még mindíg a semmi része. Az, hogy nem halsz éhen, szomjan vagy nem fagysz meg, még nem tölt be semmit a kunyhó teréből, egyszerűan csak tökéletlenné teszi azt. De ez nem baj. 

- Úgy élsz, mint egy ősember. - kapcsolódott be Lili aki eleinte fél, majd egy és ekkorra már két füllel követte a duó párbeszédét.

- Pontosan! - örvendett meg Buff a találó hasonlatnak. Ki volt pirulva. - Amit eddig elértem a kunyhóval az nagyjából félúton levés az ősemberség felé. És ennél tovább nem is akarok jutni egyenlőre, mert úgy szeretném, hogy amit a kunyhóban megtanulok, az ebben a világban is jól használható tudás legyen. Szeretnék egy modern XXI. századi ősemberré válni.

Lelkesedésében elfeledkezett már róla, hogy álcáznia kellene magát, hogy így csak felesleges figyelmet irányít magára. Teljesen kivetkőzött remete mivoltából.

- Az ősember amelyik már úgy nézett ki mint mi és pont ugyanolyan génekkel rendelkezett egészen csodálatos dolgokra volt képes. Napokig volt úton egyetlen szál kővégű lándzsával a kezében, pedig akkoriban még hemzsegtek a veszélyes állatok és növények. Éhesen evett megkülönböztetve az ehetőt a mérgezőtől, álmosan aludt, akár fán, akár sziklán, és szomjasan ivott, mert akkoriban még nem volt nitrátos a talajvíz. Több napnyi okosóra és fitbit nélküli ultrafutás után együtt leterítettek egy mamutot és megvédték a zsákmányt a kardfogú tigrisektől vagy a falkába verődőtt hiénáktól. Barlangban szültek, minden nő és férfi tudott vadászni, halászni, harcolni, varrni és képzett szanitéc volt. Az emberi minőség csúcsát jelentették azok az idők. Olyan tudás, ismeretek és képességek birtokában voltunk, ami máig nincs elfeledve. Csak vissza kell emlékezni rá. 

- De mire jó ez? 

- Nem a kőkéspattintás miatt. Az azóta elvesztett erőt, észt, ügyességet és kreativitást keresem. Mert csak az erős és okos ember lehet szabad. A gyengeség, a butaság mások függőségébe taszít és kiszolgáltat. Ha tanulsz és okosodsz, te választhatsz majd, hogy hol akarsz dolgozni és azt is, hogy mit. Ha erős vagy, nem kell egy erős embert keresned, ha fel kell emelned valamit, össze akarsz állítani egy polcot vagy meg akarod védeni magad. Nem kell kocsival járnod, ha elég okos vagy a vonatokhoz, buszokhoz és a metróhoz A biciklihez! Ha okos vagy és erős, tudsz szabad is lenni. 

- Szerintem értem. Te egy szabad remete vagy, akit egy faház tanít meg ősembernek lenni. - összegzett Eszter.

- Igen is meg nem is. Épp ezért vagyok itt. Meguntam a remeteséget. Ez a nagy szakáll itt ni például: sutty, egyszerűen leborotválható, és ami marad, ami igazából vagyok, egy frissen borotvált képű hülyegyerek. Egy kis flambó, aki bandázni akar, röhögni meg hogy az ő beszólásai legyenek a legjobbak irodalom órán. No most az a helyzet, hogy borotválkozni jöttem. Nem akarok többet remete lenni. A kunyhó nem az otthonom, már asszem mondtam. Arra kellett, és kell most is majd, ha Krisz kiunja magát végre onnan, hogy semmi vegyen körül. A semmi pedig először azt a dolgot mutatja meg, ami hiányzik. Amire elsősorban és a leginkább szükséged van. 

Eszter elgondolkodott a hallottakon. Nem volt hebrencs, ha mondott valamit, szerette ha az kerek, egész és hát ezen most alaposabban el akart gondolkodni. 

- És neked azt mutatta, hogy meg kell borotválkokznod? 

- Azt mutatta meg, hogy nem a jól felépített magányra, hanem kacspcslatokra, emberekre, jelenlétre van szükségem. Figyelemre, mint egy gyereknek. Pont mint egy csupaszképű kölyöknek. 

- Barátokra, barátnőre?

- Igen. Legalálbbis most egy darabig. 

- És mit fogsz csinálni, ha csupaszra borotváltad a képed? Röhögsz majd meg hülye vicceket mesélsz? 

- Igen, szeretnék sokat röhögni. Vicceket rosszul mesélek, de a meséim néha viccesek. Lehet, elmondok párat valakiek. 

- Nekem mesélsz egyet?

- Igen, de nem biztos, hogy teszeni fog. 

- És miért kellene ahhoz csupaszra borotválnod magad, hogy mesélj, így ahogy vagy nem tudsz?

- Hát csak úgy...szimbólikusan. Amikor egy mesét hallasz, nem mindegy milyen haja meg szakálla van a mesélőnek?

- Nem. A szakállas mesélő jobb mint a golyófejű hülyegyerek mesélő. Miért kellene ahhoz....ehh...tuudom, szimbóólikusan. Szimbolikus, minimalisztikus, rituális, puritán gesztus. Kell egy pap is. Egy papnő. Én leszek. Kántálok és égetem a füstölőket, te pedig csontkéssel csomónként vagdosod kifelé a szakállad. A levágott szőrt pedig meggyújtjuk. 

A gyújtás szó bekapcsolta Mása füstérzékelőjét és a kis duó felé fordította figyelmét. 

Eszter adott neki magyarázatot:

- El fogjuk égetni Buff szakállát a fürdőszoba templomban, de csak később.  Most még elmond nekem egy mesét szakállasan, mert utána már csak golyófejű hülyegyerek meséket tud, röhögni fog meg beszólogatni. 

Mása nem értette, de már megszokta, hogy Buff dolgai Buffi logika szerint történnek, így első látásra nem mindíg e világból valók. 

A szakállas Buff meséje

A rém izgalmas mese, sok megszakítással és kívánságra módosítva Tomivérről szólt, egy tapasztalt, sokminent megélt kulllancsról, és tanítványairól Esztevérrről és Szonivérről. Nagy bajba kerültek, mert véletlenül egy ember, egy Piroska nevű kislány, kullancsra nézve a legveszélyesebb létező teremtmény, lábszárszőrébe keveredtek. Menekülnek. A kis paklincsok fáradtak, szomjasak, szívesen innának az ember édes, meleg véréből, de Tomivér óvva inti őket. Nem volt még kullancs, aki élve távozott volna egy ember bőréből. A történetet áthatotta a csipesztől és toxinoktól való rettegés, höseink éppen hogy megúsznak egy citrusolaj és nemesmuskátli kivonatos vegyi támadást és egy mély, bolyhos, rózsaszín kilépőszőnyegbe vetődve menekülnek csak meg a fürdőkádas átnézés elől. A farkasra az első részben sor se került, Buff nem szívesen tüntetett fel veszélyeztetett állatokat negatív, vadászokat pedig pozitív fényben. A történet vége nyitott, folytatás következik. 

Eszter nem aludt el a mesén és Buff mégsem borotválta magát tar képű, figyelemhiányos kisgyerekké, ahogy lennie kellett volna. Úgy döntött, hogy a rituállis, szimbolikus gesztusokat mégsem veszi elő a világ kacattengeréből. Valami mégis megváltozott. A télapó a városba költözött.