A pozitív gondolkodás lényege, hogy nem elégszel meg egy szív emojival, minimum hármat teszel minden mondat végére. Allergiás vagy a negatív energiákra és teljes szívedből gyűlölöd a gyűlöletet.
/Buff
Egy tanulmány helyett legyünk inkább képmutatók.
Nem látott napvilágot az a tanulmány, amit, mivel rengeteg pénzbe kerül, el sem készítettek. Arról szólt volna, hiányzik e két órányi szülői figyelem egy gyerek és a család életéből. Kellett volna egy csomó csoport, sok gyerekkel és őszinte felnőttel. Néhány családban igen, néhányban meg nem szabadott volna nyomkodni a telkót napi két órát. (Az év egy tizenketted részében.) Megfelelő idő, évek hosszú sora, után pedig össze kellett volna hasonlítani, melyik mintában voltak idegesítőbbek a gyerekek. A kamaszkor végére kire volt jobb ránézni, kivel volt érdekesebb beszélgetni. Szemmel felfoghatatlan összegek és idő. Legfeljebb néhány ipari vagy tech óriás rendelhetne meg ilyesmit. Egy-egy állam talán. Ez nem olyasmi amit egy szülői értekezleten finanszíroznak össze fémszázasokból.
Ők, az ipari óriások, államok nem tesznek ilyet, nem tanulmányoztatják hosszan, károsak e a termékeik vagy a törvényeik az emberekre. Tesznek mást, nagyobb jót helyette. Jobbítják a társadalmat diszkriminatív toborzással és jól komponált reklámokkal. Bevezették a totalitárius esélyegyenlőséget, már nem csak jó zenével, kisebbségben lévő kék hajú tinédzserekkel motiválnak termékeikkel járó privilégiumok megszerzésére, hanem szigorúan diszkriminálnak mindenkit, aki nem illeszkedik a kvóták által előírt nemi és etnikai vállalati kaleidoszkóp csinos mintájába. Az utolsó alkalmazott keresésekor már mindkét nemet lehet diszkriminálni, férfit és nőt, fiatalt öreget, feketét és fehéret egyszerre amint keresik a hiányzó, nem bináris afroázsiai személyt a gyönyörű összképhez. Gyermekeink mérgezéséből élő teremtett szörnyeink végre szépnek látják magukat. Lehet, hogy nem jobbak nálunk, de esélyünk sincs ellenük és tőlük kapjuk a fizetésünket, amiből a kaját, a kocsit vagy a telefont vesszük.
Toxikus termékeik ránk erőltetése, környezetünk, testünk és elménk mérgezése mellett immár a pozitív gondolkodás pörölyével csapnak le és formálják társadalmunkat. Üzenetet (politikai, de a gazdaságot is jól pörgető), pozitív üzenetet hordoznak és próbálnak kötelezővé tenni lobbistáik.
Minek szépítsem, megteszik mások. Az oszló, foszló tetem dekorálásával sok szorgos közösség, egyetértés buborék, pozitív eszmék foglalkoznak folyamatosan. Lehet él még, de talán már halott. Nem látszik már a sok festék alatt. Smink, jelmez és álarc is fedi. Meg egy bukósisak.
Ne gondolkodjunk pozitívan. Elegem van már csak a hangzásából is. Nem, nem jó kiszúrni a bal szemünket, még akkor sem ha azzal láttuk a Macskák musicalt. Nem vágom le a füleim, mert negatív hangokat, zajt, karcolás és kaparászás neszeit, hangos szirénát és telefonon lejátszott mulatós zenét is hallani vagyok kénytelen velük.
Ne pozitívan gondolkozzunk, simán csak józanul.
A pozitív gondolkodás méltatlan népszerűsége a fehér hazugságok kritizálhatatlanságával, majd a kritikus gondolkodás tilalmával és cenzúrázásával kezdett exponenciális növekedésbe. Néhány évtized kellett csupán hozzá, hogy mindent, bármit kiszorítson, ami nem száz százalékban vidám, nyitott, befogadó, élet-igenlő, emelkedett, támogató, megerősítő üzenetet hordoz.
A pozitív gondolkodás nem tűri a kritikát.
Képzeld csak el, amint a szomszéd épp napjának húsz lehetséges jó percét töltené el azzal, hogy végre kibontja és kipróbálja a robotporszívót, amire már három és fél napja vár és végre nem kell minden héten 20-25 percet a régi zúgó szar hurcibálásával töltenie. Előtted egy ember, aki egyszerűen csak örülni szeretne, új hardware szagát érezni, jó minőségű használati utasítást (12 nyelv, 6-os betűméret) kiemelni a dobozból. Egy komplett könyv, kezébe szeretné fogni, kinyitni és élvezni az orra előtt végigpörgetett oldalak illatát. Szeretné nem elolvasni, intellektusát próbára téve üzembe helyezni az új csodát. A kis robot családtagot, amiről neked ott a véleményed: szirszar, felesleges kacat, árt a földnek, mindenkinek, neked is. Limlom ami lehúz, mert nem még több kényelemre, nem könnyebb életre van szükséged. Ha ezeket tovább fokozod, bele fogsz már halni. Még egy falat kényelem, még egy kiszolgált motorikus funkció, még egy helyetted gondolkodó gép, és már egy szúnyog vagy egy darázs is képes lesz végezni veled.
Az intelligens porszívójával flexelő szomszéd öröme pozitív érzés. Dolgozott érte, órákat töltött cégénél, hogy pénzt teremtsen hozzá. Informálta magát, választott, döntött és kivárta míg lemegy az ára. Húsz perce van, hogy az első találkozás legédesebb örömét kiélvezze, addig tart a dopaminlöket. Utána már soha nem lesz ugyanaz. Lesznek még jó pillanatok, a vendégek is szívesen hallgatják majd, hogyan takarít sarkot, honnan tudja hol van, hol volt már és hogy talál vissza a töltőhelyre. Kérik a linket, ami a népszerűség egy modern megnyilvánulási formája. Kifejezetten gonosz és rosszindulatú cselekedet lenne ilyenkor belevéleményezni a világába. Késő. Illetlen, sértő. Nem vall jó modorra.
Nem mondhatod egy Donald kacsává torzult fiatal lány arcára, hogy tönkre lett téve, nem mondatod egy olcsó gépi, plázában felvarrt "Love is the answer" tetoválásra, hogy kár volt. A tizenöt éves ember egészséges bőre is piac, gazdaságpörgető potenciállal rendelkező terület. A bőrre egész sereg mikró és makró gazdasági szereplő utazik, épít, él belőle. Tisztítod, kened, véded, vágod, szépíted, gyógyítod és tetoválod. Egy rakás pénzt mozgat, és ebből cégek serege él. Ami él, élni akar, ezért növekszik, és hogy ezt tehesse hódít, újabb célcsoportokat von be, mennyiséget növel, termel és értékesít. Gépeket állít elő, festékeket forgalmaz, melyekkel egyszerű, katalógusból kiválasztott szívformákat, idézeteket, jelszavakat, koponyákat és jövőbeli exek nevét írják örökre tizenévesek bőre alá. Pont leszarják, hogy jól áll e az örök-garbó egy zavarodott, dühös, rohadtul nehezen beilleszkedő kislányon vagy kisfiún. Nem mondhatod neki, hogy "Bendzsikém, egy nyakadra varrt skorpiótól, szerencsére, még nem leszel sicario". Azt kell gondolnod, érezned, mondanod, hogy szép, mert a tetoválás alanyi jogon művészet. Minden szép. Szép kék lepkék, átszúrt szívek, mini Buddha cserépből, műanyagbambusz. Áldás, szeretet.
Nem mondhatod egy filmre, hogy szar, egy előadóra, hogy tehetségtelen, nem szabad észrevenni a festék alatti hullát. Elrontja a hangulatot, negatív hullámokat gerjeszt. Rossz, nyomasztó teret csinál egy ünnepből, aki meztelennek látja, gondolja, és nevezi a királyt.
Az energiavámpírok
Aki elégedetlenkedik, folyton morog, mindent utál és bárkit képes negatív színben feltüntetni, annak belül vannak gondjai. A világ és közte lévő szűrő egy légyszaros szúnyogháló. Energiavámpírnak nevezik a háta mögött, elfelejtenek üzenni neki a péntek esti programról és amikor mégis rátalál bujkáló barátaira, az öröm nem teljesen őszinte. Leül és küldi a fikázós történeteit lendületből, láncban.Baj van vele, majd rájön, rávezetik, vagy nem. Úgy marad, politikai kommentálással szórakoztatja magát, lesz kis mérges burka, amiben megértik, elhiszi, hogy elég, jó így is, és morogva él, míg meg nem hal. Bűnbaknak jók, rájuk hivatkozva, melléjük állva néha valóban értékesebbnek és helyénvalóbbnak látszik a pozitivitás. Bármi is legyen valójában.
Létezik tehát a szociális térben egy sápatag szörny, néha éjjel megtalálja a kollégákat, ismerősöket még a legeldugottabb flipper vagy dartsgép mögött is, aki miatt, aki ellen a pozitív gondolkodók a mobbing, kirekesztés és bűnbakképzés módszereivel védekeznek. Ők tömörítik mozgalommá, fronttá, aktivizmussá, ellenük indul harcba a félvak pozitív arrogancia.
Cenzúrázzák a képeket, a filmeket, könyveket és a belőlük már elszabadult történeteket vagdossák, torzítják egy előre definiált szép világ képére. Befizettek az életre és azt várják tőle, mint egy vidámparktól, hogy jól szórakozzanak a pénzükért. Legyen minden tip-top, biztonságos de izgalmas. Tiszta, illatos és szóljon mindenhonnan olyan zene ami mindenkinek tetszik.
Egy dél koreai popsztár kiadójának részvényei esni kezdtek, mikor járni kezdett valakivel. A rajongói, sok millió pozitív gondolkodó, nem úgy definiálták rajongásuk, lelkiekben szegényes életük kincse, követői nyomoruk tárgyát, mint akinek olyan barátja van, akit a lány maga választott. A sok kis élettelen követő addig addig bojkottálgatott a twitteren és ahol csak lehetett, hogy az már a tőzsdén is meglátszott.
A pozitív gondolkodás szereti előre definiálni, másokkal is megosztani és jó szorosra húzott egyetértésben tartani az eszmét, mely mivel már a neve is pozitív, csak jó lehet.
Nem vagyunk jók, mert senki sem az. A jó szándék még nem jó cselekedet. Semmi hasznunk nem származik belőle, ha folyton csak dicsérjük és jutalmazzuk önmagunkat.
Minden a világ hibája. Minden a te hibád. A világ te vagy. Az igazi, a valódi világ bazinagy és felfoghatatlanul összetett, ráadásul rohadtul közömbös. Leszar majd véletlenül lepucol, de nem ír neked sorsot. Nincsenek barátságos vén bölcsek, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy leckéztessenek vagy tutujgassanak. A világ az, amit és ahogy felfogni bírsz belőle. Egy szilánkon megtörő fénysugarat, egy hallható rezgést, ritmikus rezgést, szagokat, kellemes és kellemetlen nyomást, fájdalmat és örömöt, szúrást, érintést. Zenét, simogatást, zajt és sérülést. Jól, vagy rosszul érezzük magunkat ezektől és mivel szeretjük a jót, a rossztól pedig félünk stratégiákat fejlesztünk ki, hogy az előbbiből minél többet, utóbbiból pedig a lehető legkevesebbet kapjuk. A "pozitív" gondolkodás hazugság egy ilyen stratégia.
Nem vagyunk jók, nem vagyunk szépek, amit csinálunk sokszor még csak magunknak sem használ. Ne hazudjunk magunknak. Csak azt érdemeljük meg amiért megdolgoztunk.
/Krisztián
Kapcsolódó:
