Előzmények:
Valamikor a kilencvenes évek szebbik felében Dimitri, aki egy medve és Krisztián, egy nihilizmus peremén egyensúlyozó bipoláris pac-metál énekes, egy rozoga kisbusz - Barkas - rakterében beszélgettek. Dimitri a roadere volt a Fertőző Időknek, ami pakolásból, őrzésből, személyi védelemből, pogózásból és headbangelésből állt. Ezen tevékenységek szüneteiben, utazásaik közben Krisztián szívesen beszélgetett a lassú, de rendkívül stabil felfogású medvével. Az énekes világképe bár sötét volt és nem a szép remények jövőjét festette elé, segített neki eligazodni a világban. Sok falról bizonyította be, hogy csak festett papírlapok és megtanította melyik utcába nem érdemes bemenni, ha nem akar kipucolt zsebbel, tömött aggyal, félig teli, félig üresen kijönni onnan.
A nagy fehér hazugság identitás paneljei gomolygó, lassan oszló füstpamacsként szálldostak ott ahol korábban büszke drótkerítésként meredtek az égnek.
A medvét elbizonytalanították a hallottak. Se nagy eszmék, se nemes célok és immár az identitás is csak egy rossz kamu.
- Ha az identitásom egy nagy fehér hazugság, jó célok nincsenek és mindenki gyanús aki mikrofonba beszél, mégis mi marad? Mi az aminek szerinted is értelme van?
- Az identitásod nem teljes egészében egy nagy kamu. Csak a vallási, nemzeti és vásárolt darabjai. Ezek mellett, alatt, helyett lehetsz orvos, tanár, mester, szakember, dolgos segítő kéz. Lehetsz alkoholista, absztinens, vezető vagy katona. Anya, apa, nagyszülő, testvér jó vagy rossz minőségben. Magányos farkas vagy minden party elsője és utolsója. Táncos, sportoló, festő, ezermester, kétbalkezes, balkezes bedobó vagy jobb szélső védő. Ezen identitások és a nagy fehér hazugság darabjai között az a különbség, hogy ezek nem ingyen vannak és akkor is léteznek, ha tagadod őket. Tagadással együtt csak még szervesebb részei valódi énednek. Egy szenvedélybeteg identitásának része a tagadás, amitől még nyilvánvalóbb, még mélyebbé válik rajta az ettől keletkezett seb. Nem szabadulsz meg egykönnyen tőlük, nem húzhatod ki a konnektorból vagy tilthatod le, törölheted. Meg kell küzdened értük vagy velük.
Dimitri lassú mentális kérődzésbe kezdett, égett porszag lengte be a levegőt, ahogy processzorai felforrósodtak, memóriamoduljai felnyögtek a feldolgozandó adatmennyiség byte-súlya alatt. De Krisztián nem hagyott neki időt, hogy néhány percnyi méla bambaság után levonhasson valamilyen rossz következtetést. Folytatta.
- Az, hogy ki vagy, mi a te nagy misztikus identitásod: látszik rajtad. Látszik abból, ahogy beszélsz, ahogy másokhoz viszonyulsz, amit teszel és amit elmulasztasz. Érződik a szagodon, a leheleteden, ruhád foltjain, a fogaidon és a szemedben. Hiába próbálnád magad sportolóként azonosítani, ha alig állsz a lábadon, három óra van, a kezedben a negyedik söröd és ötre neked már nyolc. Nem hazudhatod magad orvosnak, cipésznek, vagy asztalosnak, ha nem jártad végig azt az utat, ami ezekhez szükséges. Valódiak, ezért nem hazudhatsz róluk. Annyira valódiak, hogy meg sem kell említened őket, látszik abból, ahogyan megfogsz egy kapát, szikét, kormányt vagy kalapácsot. Ahogy egy gyerekhez vagy a szüleidhez szólsz, ahogyan érintesz vagy véded magad.
- Akkor ezek szerint....
- Ne foglalkozz vele. Felelős vagy érte, de nem az a dolgunk, hogy foglalkozzunk vele. Az, hogy ki vagy, mit gondolnak rólad, melyik vödörbe, dobozba, kategóriába sorolnak azok, akik ismernek csak azon múlik, hogyan élsz. Mit teszel és hogyan bánsz másokkal. Hiába hangoztatod keresztény mivoltodat, ha irigy önzés, matchbox szerű autók, szandálok, drága szállodák szobái utáni sóvárgás tölt meg elméd. Nem tudod mi van a kezedben lévő táblára írva. Magyarságod is csak akkor válik tényezővé, ha átléped a határt és képviselni kezded nemzeted. Az úton, a hotelban, a büfénél, a medencénél. Egy munkahelyen, egy bevetésen egy konferencián, koncerten, ünnepen. Bárhol, csak nem itthon, mert itt bárki könnyen állíthatja magáról, hogy rá bizony büszke lenne remek nemzete. Úgy ahogy van, egy napszítta színű mono-block műanyag székből szólva okosságokat. Itt soha nem cáfol rá a sors, mert az esélyét sem adja meg.
- Ezt értem, de már elfelejtettem, hogy mit nem értettem. - bökte ki Dimitri. Időt szeretett volna nyerni, hátha rájön, miért is akarja egyáltalán feldolgozni ezt.
- Elmondom sporthasonlattal: Áll a Shalke (FC Shalke 04) és a Bayern München egymás mellett valahol egy nagy színpadon. Mit gondolsz, ha a Shalke elkezdi skandálni magáról, hogy "Bajnok csapat!", száz nézőből mennyi fogja elhinni ezt nekik? Egy másik kérdés: Kell e a Bayern csapatának egyáltalán kinyitni a száját ahhoz, hogy mindenki tudja róluk, hogy bajnok csapat? Az, hogy ki vagy nem elmondod, hanem elmondódik rólad. Így, mivel nem szavakból, szavakkal mondódik el, hazugság is nehezebben lehet.
A medve szemöldökvonala felhúzódott, ami olyankor szokott történni, amikor sikeresen lefutott néhány rég elindított átgondolási folyamat és most a hibakódokat elemzi.
- Te például, - próbálta folytatni egy konkrét és személyes pozitív üzenettel - többször kihúztál a szarból embereket, bírsz mint egy ló és farokcsóváló kiskutyaként lebzselsz Mása körül. Ezek valódi dolgok, az, hogy melyik egyház templomába hordtak szüleid, melyik állam állít ki neked útlevelet, melyik focicsapatnak drukkolsz vagy hányan követnek a Strava-n: súlytalanok. Ha léteznek is, jelentéktelenségek. Te egy korrekt, segítőkész csávó vagy testőr, roader, kidobó, csempész és önkéntes tűzoltó, aki bénán udvarol egy csajnak. Az, hogy római katolikus, magyar ETO FC szurkoló vagy, hát legyél, csak ne add elő nekem egyiket sem.
- Izé..... - brummantotta közbe Dimitri főleg azzal a szándékkal, hogy elterelje a témát magáról. - Videoton...
(1985-ben a Videoton UEFA Kupa döntőt játszott a Real Madrid ellen.)
