Előzmények: Buff és a Medve

A pokol a többi ember. 

/ Jean-Paul Sartre

Buff és Dimitri egy domboldalon üldögélt, néhány kidőlt fa törzse épp elég kényelmes padot teremtett útjukba, így szüneteltek kicsit. A pokol első falujának, Bizidorfnak népszerű kis éttermét figyelték, egy gyerekszületésnap after-partijára gyűltek éppen össze néhányan. A remete elgondolkodott az összejövetelen. Kiszámolta az esemény karbonlábnyomát. Négy autó, mind SUV, kilenc fő. Mindenki a környékről való, így a távolság nem is vészes, maximum 50 kilométert tehettek meg a négy autóval összesen. Nem sok, még tíz kilónyi szénmonoxid sincs. Hozzávehető még négy, vagy öt, majd holnap, amikor a tortaformát vissza kell vinni a nagyihoz és ki kell cserélni a Roszmanban egy hibás unikornisos tolltartót. Nem magas érték, ha megéri, de ez nem érte meg.

A hercegnő születésnapja utáni vacsora

A hercegnő egy kemény, megfeszített munkával gyermekkorban tartott lányka. Nem mondanám rá, hogy a család szeme fénye. Azon már túlhaladtunk, annál itt sokkal többről van szó. Ő egy kezdetben kedves áldozat, szülei jóságának, tutiságának és rendelkezésre állásának pedáns bizonyítéka. A kislány, aki körül rohadt sok műanyag póni és unikornis fog felhalmozódni. Lesz saját kis szobája, birodalom, szalon, ha úgy tetszik ahol csakis színek, fény, illatok babaházak és műanyag istállócskák veszik körül. Mindenből dögivel. A gyerek gyerek, szeret játszani, de akkor az igazi, ha ezt anyu és vagy apu minimum feszült figyelemmel nézi. A legjobb, ha ő is választ egy pónit és megitatja, eteti, lefekteti. Aztán újra. Sajnos az utóbbiakból már nincs dögivel. Apuból, anyuból, időből, így aztán figyelemből már kevés jut. Pedig egy gyereknek, még ha hercegnőket megszégyenítő mennyiségű lova és ingatlana is van, a figyelem a legértékesebb, amit kaphat. Nem kellene, hogy ez kizárólag a szülei figyelme legyen, bárkivel szívesen elfoglalják magukat, akik hajlandóak rövid ideig belefolyni egy kidolgozatlan mesébe, de bárkiből sincs dögivel. Csak unikornisokból kaphat annyit, amennyi biztosan elég. 

A hercegnő hamar elunja, hogy magányosan játsszon, prüttyögő-tüttyögő monoton ritmus tölti ki napjait az egyre nagyobb istálló és babaházak takaros tömegében. Senki nem kíváncsi rá, hogy van a beteg lila egyszarvú vagy Jenő a buta szamár. Hiába a rend, a tisztaság, a szépen elrendezett asztal, ha senki nem néz be, ül le egy teára. 

Az unatkozó hercegnő 

Egy unatkozó hercegnő szívfacsaró látvány. Nincs megindítóbb egy gyereknél aki boldog aranykor helyett nélkülözésben éli le legzsengébb éveit. Elég egy félhangos, nyűgös megjegyzés és a kívánság parancs, ha a hangszín és biggyedő, bús szájtartás a helyén. Egy elrebegett szó, kakaó, és nem csak hogy azonnal ott is terem egy gőzölgő, habos, kakaószórásos forró csoki, hanem még meg is dicsérik, hogy konkrét és határozott igényekkel segített szüleinek, hogy megoldják szomorú helyzetét. Egy szülő számára nincs nagyobb fájdalom, mint amikor a gyereke szomorú. Az ad hoc kívánság gyorsan teljesíthető, gépekkel, ipari segédanyagokkal másodpercek alatt bárki összekotyvaszthatja, árt, de amíg a gyerek nyeli, csendben van és utána is percekig elégedett. Instant figyelmet kapott kakaóval. A szülő gyorsan letudva az újabb mini hercegnői szolgálatot visszafordulhat saját gondjai felé, ami általában a telefonjának a nyomkodása vegán körömpörkölt receptekért, akciós pónilovakért, unikornisos gumicsizmákért. A hercegnői díszletek olcsóbbak és könnyebben beszerezhetőek mint az idő és a figyelem. Az arisztokraták külsőségeit még egyszerű utánozni, ruhák, lovak, ingatlanok pipa, de ott van az a kevéssé látványos, időigényes és nem biztos, hogy megtérülő műveltségi, kulturális és művészeti feladatkör, ami a modern arisztokráciához már nem tartozik hozzá. Pénz van, idő nincs.

 A hercegnőnek születésnapja van. 9 éves, igazán szép lány, okos, jól tanul. Bőven megérdemel egy boldog születésnapot. Ajándékokkal, lovaglással igazi pónin, mozival, tortával, gyertyákkal és egy kívánsággal, amit nem mond el. Nyugi, meg is lett minden. Kapott hét pónit, két egyszarvút sörénykefékkel, volt a vadasparkban lovagolni, megnéztek egy ikerlovas ikerkislányos filmet a cineo-multiverz egyik kamratermében, ettek a mekiben és pont. Már csak a vacsora volt hátra (igen, a meki után), ami a felnőttek miatt fontos része a napnak, apu, anyu kétoldalt, apu és anyu új barátai pedig még oldaltabb. Ennél az asztalnál most van két apja, meg két anyja is. Régi és új is mindkettőből. 

Az új apja nem apja, sőt kifejezetten tiltakozik is ellene hogy azzá váljon, ő csak azért van itt, hogy az eredeti anyja megmutassa, hogy ... nemtommit mutat meg. Az új anyja jófejkedik, az is, kedves és vicces, de a régi azt mondja róla, hogy kígyó. Régi apja, aki az új anyja miatt hagyta őket el, pedig szolga, dolga, hogy a hercegnő továbbra is gyermeki illúziók lufijai mögül képzeljen a világról amit akar. Ha plusz pónik kellenek, azt is vesz. 

 De itt nem áll meg a szekér. És itt az ideje, hogy megnézzük ki kicsoda, mi a dolga és szerepe a hercegnő körül feszülő szociális pókhálóban. 

Már abból, hogy apu vitte moziba, mekibe és lovagolni sejthető, hogy elvált. Elege lett, fellázadt, felvállalta inkább a szaremberséget, minthogy felesége hideg, száraz, buta elveken és véletlenszerű szokásokon alapuló életstílusához alkalmazkodjon. A hercegnő születése csak felerősítette a nő addig még elviselhető arroganciáját, szarkasztikus humorából kifakultak a viccek. Ki tudja miért, de megkeseredett, és ez a keserűség úgy hatott a férfi libidójára, hogy az megrettent. Mást fogadott meg, ennél szebb és jobb légkört, több tiszteletet tűzött ki célul. A befektetett pénzért és időért cserébe ennél sokkal jobb minőségű légkörre, szabadidőre, intimitásra és szexre számított. A gyereket is másképp képzelte. Valahogy kevésbe központinak. Családtagnak, kíváncsi kis emberkéknek, nem pedig bevásárlólistának és todo listának. 

Elvált, de nem vált el. Hős típus. Elvált ágytól, de az asztalra továbbra is ő hordja az ételt, mert nem fér össze morális önképével a cserbenhagyásnak még csak a látszata sem. Tökös döntéseket hoz, erős mint egy igásló, jól szervez, jövedelme és autója van. Ezek továbbra is a hercegnő és az őt egyedül nevelni kényszerülő anyuka, innentől ex-feleség rendelkezésére állnak. Csak már nem jár érte puszi. Most mindezen szolgálatokért előre fizetnek sértett zsarolással. 

A hős már nem hős, hanem áruló, aljas cserbenhagyó, amit minden egyes alkalommal kifejezésre is kell juttatni. Ha már az az átkozott apád itt hagyott engem az ágyban egyedül, annyit megtehet, hogy indokolatlanul sokat használja az autóját miattad. Az ex feleség érzelmi zsarolással enyhíti döglött házassága felett érzett gyászát, a médium pedig a hercegnő. Tiszta szerencse, hogy már vettek neki egy iphone-t, így csak tompítva, szűrve jutnak el tudatáig a becsmérlő, mérgező szavak, a sérült egójú boszorkány folyton mormogott átkai. Apja egy tróger, aki fasza szavára itt hagyta a családi otthont. Ő ment el! Én itt voltam, tettem a dolgom, neki is megvolt a magáé. 

Az, hogy önmagában a fasz szava elég hangos tud e lenni ahhoz, hogy hercegnőstől hagyjunk magunk mögött egy családot, kétséges. Félrelép az ember, flörtöl, bizonyít magának, keresi az elveszett örömök forrásait, de mivel családjára mint életművére is tekint, inkább sunyul, szervezkedik és visszatér. A hős válásához több kell, a természet elsöprő szava, új, egy jobb, de az is lehet hogy a későn megtalált igazi szerelem kell. A mérgező otthoni légkörrel megtámogatva. A pozitív és a negatív energiák szinergiájára.

Kulturáltan vált, ahogyan csak egy bűntudattal sújtott hőstől elvárható. Vezekelve. Ex felesége vezeklésére és hős természetére apellálva érzelmi zsarolással rángatta nyakán a pórázt. Az apai kötelességre bármely pillanatban hivatkozhatott, ha mondjuk nem volt kedve érte menni az iskolába, vagy kellet egy csipesz a Roszmanból. 

A hercegnőnek ebből semmit nem szabadott megszenvednie. Neki folyamatosan hazudoztak, meg mondták, hogy ezt ő még nem értheti. 

Sajnos értette. Sokkal több lett az unikornis és a póni. Apja sietve hordta, hozta, vitte őt mindenhová miután anyja felhívta és leszidta. Anyja többet sminkelt apja pedig többet volt vele, mint azelőtt de most is mindig van valami más, fontosabb dolga is, mint játszani egy unikornisoktól és póniktól hemzsegő mini istállóval. 

Ők ültek az asztal egyik oldalán, velük szemben a nagyszülők, a régi apja és anyja apja és anyja. A régi apja apja, apai nagyapja még egész jó fej, úgy tesz, mintha lehetne jól is érezni magát, viccelődni próbál és a hercegnőt faggatja viselt dolgairól. Suli, sport, lovaglás felől érdeklődik. A meki előtt még pont jól esett volna neki a figyelem és a lehetőség, hogy meséljen kicsit magáról, de ebben a helyzetben, csirkerögökkel és majonézes keményítőrudakkal, egy szelet rózsaszín és egy fél szelet fehér szülinapi tortával megrakott gyomorral már nem esett neki jól kikiabálnia egy nagy asztal közepéről a széle felé, hogy miért is szereti a lovakat. Fáradt volt szegény, de a nagyik nem járnak mekibe, ők régi, alacsony belmagasságú, gerendás plafonú, agancsokkal és döglött vaddisznófejekkel dekorált és sasokról elnevezett éttermekben szerették átadni a borítékjaikat. Minden ágról kapott egy százast, meg egy csomó jó tanácsot azzal kapcsolatban, hogy ne költse el. 

A régi apja anyja, apai nagyanyja mindig is utálta a régi anyját. Most végre már szabad kimutatni. De nem most és itt, ez most a hercegnőről szól, majd rühelli ex menyét máskor, mindig csak nem most. Most ünnepelni kell, meg kell mutatni a kislánynak, hogy mennyire minden rendben. Mosolyogni és kérdezgetni őt az iskoláról, tanárairól, osztálytársai szociális helyzetéről. 

A régi anyja apja részegen érkezett, mert nem akart a kislány szem előtt beverni három jégert, így ráadásul a számla sem lesz annyira magas. Szerencsére nem harsány, duhaj vagy bratyizós típusú részeg, így csak annyi látszott belőle, hogy nem érti, miért nem ihat meg még egy jégert, meg hogy el akar innen menni oda ahol ezt lehet. A kislány unokája kedvéért képes volt kicsit összeszedni magát és fékezni szomját. A koncentrált fékezés mellett próbált érdeklődő arckifejezést felölteni, amikor unokája megszólalt, bár soha nem tudta, milyen kérdésre is válaszol a kislány. Régi anyja anyja, anyai nagyanyja pedig végig a telefonját babrálta és félszavakat motyogott. 

 - Csak az nem értem - szakította ki magát gondolataiból és tért vissza a fatörzse Buff - hogy mi köze ehhez Krisztiánnak? 

- Biztos ott sincs ott. - dörmögte Dömötör meggyőződés nélkül. 

- Ott vagyok. - pukkant ki mögöttük a semmiből Krisztián. Szája fölül még nem sikerül maradéktalanul letörölni a habos kakaó nyomait. Még nem nyelt le teljesen egy darab fánkot, sietős, gúvadt szemű rágással próbált helyet teremteni a szájában a beszédhez. Dimitri kíváncsi bamba türelemmel várta ki, Buff aggódott, nehogy barátja fánkba fojtsa magát a nagy sietségben. - Én vagyok a kiscsaj, meg az apja, meg a nagyapja. A régi és az új anyja, valamint az egyik ló is én voltam a vadasparkban. Nemsokára pedig bejövök mint szakács, hogy megmondják, hogy a dinoszaurusz alakú rántott hús szerintük mirelit. - aztán: pukk, és eltűnt. 

- Legközelebb leütöm, hogy ne tudjon elpukkanni. - vetette fel Dimitri. - Meg akkor is, ha nem ad fánkot. 

- Vagy egy kávét. - buffantott Buff, majd felkerekedtek, hogy keressenek a pokolban egy helyet ahol jóllakhatnak.