A rohadt kunyhó

Krisztián és Buff látszólag szöges ellentétei voltak egymásnak. Egy busó és egy barokk herceg duója. Balra a nagyszakállú, sáros, maszatos, saját termete mögött elrejtőzni próbáló remete, jobbra tőle pedig egy mosott, vasalt, borotvált és lacoste tüsfürdőtől illatos alak. 

A busó a kunyhó ajtajában üldögélt, egy lyukas belsőt foltozott, ez lefoglalta annyira, hogy nyugodtan, csendben végig tudja hallgatni barátja panaszait. Krisztián herceg lába fűcsomókat rugdosott, kezei leveleket tépkedtek és sodortak galacsinokká, miközben megpróbáltatásait ecsetelte. Szar napja volt egy szar héten egy szar év szar időszakában. Szívesen konfrontálódott, szent küldetéssel indult neki, óriási egót és önimádatot növesztve magára az úton. Heves, szenvedélyes és magával ragadó. Szeretett útvonalakat rajzolni túra és lelki utak hegyvidékeihez, hitte, tudta, hogy amit ő magtanult az kincs, osztható, osztandó vagyon, ami a föld sok sok emberét boldogabbá teheti. 

A hozzá hasonló emberek lelki fejlődésének szükséges, de nem mindíg elért mérföldköve a piramis föld alá fordulása. Prédikátorból cinikus károgóvá, okosból ostobává, szépből rúttá kell hogy váljon. Kell, hogy sikerei az ujjai között rohadjanak komposzttá, hogy minden rosszul sikerüljön, hogy az az egész kibaszott légvár, amit a szülői dícséret, a hóna alatt tartott kezek, a sikernek mondott szerencse felépített benne összeomoljon. Kell, hogy betegen heverjen, hogy rosszabbank érezze magát bárkinél, szégyenében bújjon, hallgasson. 

Pofáraesés nélkül egy ilyen alak idegesítő, néha sziporkázó hólyag marad, aki mindenben saját maga tükörképét csodálja. Pofáraeséssel talán túljut ezen. Néhány nem szép és nem kedves fázison keresztül.

Krisztián azon egoisták közé tartozott, akiket a bipolaritás vagy az önimádó próféta vagy az öngyűlölő nihilista végpontjaiban tartott egy titokzatos, rapszodikus bioritmust követve. Buff szívesen hallgatta barátja agymenéseit, szabadeséses történeteit csattanóval, de akár anélkül is. 

Karrierje, mint szent, ahogy a futás, véget ért. Amikor teljesen ostoba de statisztikailag már rég esélyes sérülése véget vetett pályafutásának, még csak meg sem próbálta jól viselni. Először akkora mártírt csinált magából, amekkora szent volt előtte. Mivel nem igazán ment neki a szerep, elzárkózott, bezárkózott és összezárt mindenki előtt. A hátsó szoba sötét tika lett belőle. A mártíromsághoz szükséges közönség hiányában üresen, viszonzás és részvét nélkül motyorászta  sérelemkultusza mantráit. A fájdalom, a kikapart sebek, a méltatlan, megalázó állapot tanúk és tanulságok nélkül elég meddő és kellemetlen ahhoz, hogy a lélek tovább akarjon állni, arra sarkal hogy az ember új szerepet keressen. Krisztián esetében ez épp a cinikus fikagépség volt. A dehonesztáló, demotiváló, kiforgató, kigúnyoló, öröm nélkül röhögő, keserű seggfej. Egy fejfájásos alkoholista szintjén, bár szerencsére inni nem kezdett el hozzá. Anélkül is lehet ostobának lenni.A kunyhó felfedezésének időszakában Krisztián épp ilyen volt, nagyon józan és nagyon ostoba. A szilánkos törést szenvedett egó ebbe a pózba rántotta, félő volt ha lelke így forr össze, egy életre rosszindulatú savköpő marad. 

 Egy támadás terveit vázolta fel, a LinkedIn-t akarta sziven szúrni egy python script-tel. 

- A LinkedIn az egyik legrusnyább mind az összes közösségi platform közül - hangzott az ítélet, a következő indoklással - Az emberek ott elméletileg a szakmai kontaktjaikat rendezik hálóba, kollégákkal, toborzókkal, fejvadászokkal kerülsz kapcsolatba publikus szakmai önéletrajzod, amit ott profilnak hívnak, alapján. Valójában olyan közösségi oldal, amit a főnököd is olvas - folytatta -  amin bejelölt és visszajelölted a humán erőforrás managert, az ineterkultúrális tréning oktatóját, a jó csajt a recepcióról, a kollégákat és a főnököd főnökét. No most mennyire lehet jó a buli, ahol csak olyat mondhatsz, ami összeegyeztethető a vállalatod etikai kódekszével, a lájkokat számolgató posztfosó főnököd nárcizmusával és néhány tucat éber PC stréber morális fasizmusával? 

Itt megfordult, és bár egyedül Buff volt jelen, lent a küszöbön foltozókészletével, a madérfészkek páholyaiban lapító közönségen is végigfuttatta a tekintetét a kérdő hatásszünet alatt.

Békés belső duruzsolásából barátja erősödő hangja szakította ki, aki hatászünete alatt megevett egyet körtéiből és három szivla magjait is behajigálta a pici kunyhó apró ereszébe. 

- Egy végtelenül unalmas nyalistream, ahol a főnök posztja alá, mindenki aki összejelölődött vele, oda kell hogy tegye egyetértése egyértelmű jelét. Kiteszi a főnök például a napi bölcsességet: "Az igazi vezető nem főnök, hanem barát, apa, segítőtárs!" és rak fölé egy fotót magáról, amint nézi a naplementét a tengerparton egy tunéziai reszortban (két vacsora között). Erre a közvetlen beosztottak vagy oldalági kollégák azonnal "So true!" kommenteket helyeznek el, néha a felettes is odateszi, hogy "Nagyon szépen megfogalmazott gondolatok!", a kicsik pedig lájkollják, lávolják ezerrel. Kettővel lentebbi beosztottak nem kommentelnek, csak nyomnak egy elismerő emojit. Házifeladatként, otthon, a családdal töltött idő helyett!

Leszakította egy disznóparaj zsengébb hajtását, beleharapott, majd folytatta:

- Nem azt mondom, hogy mindenki csicska, aki nem valakinek a főnöke, az a csicska, aki szabadidejében is a főnökének nyal a közösségi médiában. Szóval az egész egy nyalópiramis, ahol mindenki és minden PC, csak dícsérő szavak hangzanak el, ömlik alattad mindez mint folyam, miközben random fejvadászok kópipésztelnek be neked állásokat üzenetként. Árulod magad, mint egy bordély kirakatában, megírtad mik a hobbijaid, feltettél egy képet, amin mosolyogsz és értesítéseket kapsz, ha néhány szellemnek a múltadból ismerősen csengett a neved. Alapból meg a középvezető beosztású lájkkurvák táncterepe. 

A paraj rostjai fogai közé kerülhettek, mert rövid szünet következett, mialatt az öklét a szájában forgatta. Némi udnorral dobta félre amit kihalászott. 

- És, táncolsz te is? - kérdezett közbe tőle nem megszokott érdeklődéssel Buff. - Ropod?

- Befizettem rá, ja. - vallja meg erre Krisztián. - Tíz éve használtam utoljára, akkoriban eladtam magam vele három nap alatt és még csak hírfolyama sem volt. Vagy ha igen, még nem tűnt fel az állot nyálszag. - Illusztrációképp köpött is egyet, parajosat. - Most újra regisztrálok és jelölgetek pár napig, majd elkezdenek jönni a posztok. Dettó ugyanúgy, mint a facebookon, csak lúgozottabb, unalmasabb és kiszámíthatóbb, mint ott. Mocsok mentes trash. A corporate nyelven zagyváló fosbook. Sokkal nagyobb egotrippek mennek fegyelmezett, lelkes lájkcsattogás közepette. Egy középvezető elég gyakran hiszi azt magáról, hogy sikeres, csak mert...tényleg nem tudom miért. Szóval ezek a magukat sikeresnek gondoló kisemberek sokkal durvább egómenéseket képesek produkálni, mint egy átlag faszbookos. 

- Régen azért te sem fogtad magad vissza, ha vetíteni kellett. - emlékeztette Buff, utalva Krisztián korábbi publikációira, az "Új futóbiblia", "Isten mondá: terepfuss" és a "A megvilágosodás edzésterve" címeket viselő, kicsit sem szerény okfejtésekre arról, hogy mindenkinek Krisztiánra kellene hallgatnia testi, lelki és egyéb kérdésekben. Kivéve pénz, adó és a lelassult notebook kérdésköre, abban forduljanak szakemberhez, de minimum máshoz. 

- Ja! - röhögött fel Krisztián saját magán. - Meg is hozta a lájkokat rendesen. Pedig....pedig hittem amit írtam. Nem azért írtam, hogy tudatosan befolyásoljak...nem jól mondom így, mert igenis akartam hatni emberekre. Hittem amit írtam, ami végül is csak még félelmetesebbé teszi a dolgot. 

- Hát mondjuk elég gyengécske vallás az, aminek az alapítója nem elszánt, bigott fundamentalista. 

- Ez az egyetlen mentségem.

- Mentség mire? Csinálsz valamit, valahogy és az van. Festesz giccses szines képeket, fotózol siralmasan elbaszva minden beállítást, sportokba kezdesz, nagy arccal blogosz, trollkommentelsz. Mindegy. Attól még, hogy sem esélyed sem tehetséged nincs valamit rendesen csinálni, attól még nyugodtan csinálhatod, ha örömöt szerzel vele magadnak. Amíg nem ártasz vele senkinek, csak rajta. Az egyetlen fontos szempont, hogy jól érzed e magad közben. 

- Oké, azért mégsem leszek büszke magamra, ha a ló amit festettem majdnem olyan jól néz ki mint egy döglött tehén amit egy vak kisgyerek festett lábbal. 

- És ez a te büszkeséged milyen? Olyan ami hőst csinál belőled a tükör előtti percekben, vagy inkább a hímestojás féle, amit annyira féltesz, hogy meg sem kockáztatsz olyat, amiből esetleg nem ép büszkeséggel jössz ki?

- Az én büszkeségem olyasmi, ami akkor pattan képemre, ha tettem valamit, amit én, önmagam elég jónak értékelek ahhoz, hogy fasza csávónak érezzem magam tőle néhány napra.

- Én, önmagam, magam. - viszhangozta Buff barátja kulcsszavait. 

- Tudom, megértettem, rájöttem. - mormogta. Nem tudta, nem értette, de igen, már rájött, hogy az az egó ami fiatalkorában annyi szép lányhoz és népszerűséghez segítette, immár egy gátló, sérült szerv, aminek lassan vissza kellene fejlődnie. Háttérbe húzódnia, hogy ne mindenhol, mindenben csak önmagát érzékelje. 

- Nem kell itt most nekiállnod leköpködnöd magad. 

- Egoista futóbeteg voltam, ráadásul büszkén. 

- Az voltál, akárcsak én, Dimitri, vagy néhány százezer másik ember rajtunk kívül. Semmi gond nem volt vele. Jól futottál és kurva nagy arcod volt, de ezzel nem ártottál senkinek. Biztos voltak, akik mint most te, akkoriban a posztjaid miatt hőzöngtek, kakaskodtak, meg fikáztak, de te egy boldogabb ember voltál. Akkor is amikor a fagyos, ködös erdőben egyedül a világ urának érezted magad, meg akkor is amikor trollmosollyal blogoltál. 

- Az lehet, hogy boldogabb voltam... - de nem amiatt voltam boldog, mert prédikálgattam, amiatt, amiről prédikáltam. A futástól, a természettől, a kintléttől, a szabadságtól. Nem a prédikálás tett boldoggá, hanem örömömben osztottam az észt.

- A végeredmény ugyanaz. 

- Milyen végeredmény? A Bibliába javasolt atlétika rovatra gondolsz? 

- Teljesen mindegy, hogy örömödben okoskodsz, vagy hogy attól örülsz, hogy okoskodhatsz, ha a szöveg ugyanaz. A lényeg, hogy jó e a szöveg. 

- És jó? - kérdezett rá Krisztián maradék egója.

- Néha az volt, néha majdnem, néha meg teljesen nem. Mindíg kíváncsian vártam melyik. 

- Köszi. - felelte és némi bosszankodással konstatálta, hogy haragos lendülete megtört, kizökkent. 

- Szóval, visszatérve a témához, írtam egy python szkriptet a LinkedIn-hez. A "So True!" jellegű kommentek és emojireakciók alapján feltérképezi egy vállalat szervezeti hierarchiáját. Négy öt poszt alapján rajzol neked egy szervezeti ábrát egy tetszőleges cégtől és jöhet a social engineering fázis. Egyenlőre még kezdetleges, kicsit manuális a posztok keresése, de ami eddig megvan, már használható valamennyire.

Buff hivatásos hekker volt, kiberbiztonsággal foglalkozott már mióta el kellett kezdenie megélni valamiből. Azoknál a szavaknál, hogy "kicsit manuális a posztok keresése" enyhén megbillentette a fejét oldalra, majdnem felszaladt a szemöldöke, de mivel barát, nem szakította meg a hantázást okvetetlenkedő kérdésekkel. Még nem.

- Hasznáható? Mire? Hekkelni fogsz? - fogta rövidre. 

- Én, dehogy! Én csak csinálok egy publikus repót neki a githubon. Természetesen posztolok róla a LinkedIn-en. 

Sátáni, sötét terv, két megfoltozott belső, szerteszét dobált szilvamagok, lefejezett disznóparaj mindenfelé. A lemenő nap utolsó sugarai vészjósló árnyékot vetnek Krisztián, a bukott szent, tébolyult arcára egy pre-poszt apokaliptikus világ végóráiban.

- Ez hét sor. - lett elege Buffnak a távolodó kameraállásból és Krisz buta kisördög mosolyaból. - Ez egy hét soros kód. "Kicsit manuálisan". Megírtál hét sor kódot hetvehétben és szarrá akarod magad égetni vele a github és a LinkedIn néhány millió felhasználója előtt, csak mert szorít az alsógatyád és kilenc kávét iszol meg délelőttönként. A főnök prédikál, az ambíciózus beosztott helyezkedik, az álláskereső pedig ajánlatokat tesz és fogad el. Mint egy prostituált, révén ő is dolgozó, vevőkkel, kuncsaftokkal, paciensekkel foglalkozó munkavállaló. De csak folytasd, képzeld tovább, amint három guru röhögi körül a szkripted, néhány hülyébb főnök elgondolkodik, több millió főnök észre sem veszi, tudomása sem lesz róla. A PC stérberek megsértődnek és biztos akad majd közöttük legalább egy, aki irodalmi igényességgel szól be, tesz nevetségessé. Neki jönnek majd a lájkok, te kapsz néhány mérges és fetrengve (ki)röhögő emojit. Megtanulod milyen a PC cybermobbing. Rajta tesa, küldjed! Lehet, hogy pont erre a pofonra van szükséged. 

Krisztián meredt egy kicsit maga elé, egója a helyes reakciót próbálta összeilleszteni. 

- Hát ja. - adta fel. - Szar az egész, szar minden. Semmi, semmire se jó. 

- Menj be, csukd be az ajtót, és gyere ki, ha kedved van kijönni. Kávé nincs. 

Bement, becsukta az ajtót. A kunyhó, mintha elégedetten sóhajtott volna, ahogy a bent elhelyezkedő test megterhelte és megmozgatta az elgémberedett deszkákat. Egy újabb hátizsák puffant a padlón és a tökéletlenül üres tér magába foglalt egy barátot. 

Egyébként is beköltözni jött. Mind a három csaja kidobta őt, mert folymatosan kritizálta amit esznek, ahogy edzenek és ahogy felöltöznek az edzéshez. Fikázta instás fotóikat, a fotóikon lévő barátaikat, és szebb, fotogénebb ebédjeikről készült képeiket. Sértett pökhendisége nyilvános helyeken már kellemetlen és zavaró volt. Buff szó és feltétel nélkül befogadta, hisz a kunyhó amúgy sem az övé.