Nincs választásod, mert van jó és van rossz. A rosszat nem választhatod, mert sem gonosz, sem bolond nem vagy. A jó választás pedig én vagyok. 

Én vagyok az, aki látja a célt, tudja a helyes utat, kövessen az is, aki vak az igazságra, mert a jó célom azokra nézve is kötelező, akik szerint nem ott van, nem arra van, amerre megyek. Ahogyan jó és rossz létezik, létezik jó cél és gonosz szándék. Majd én segítek megkülönböztetni. Állj mögém, szavazz rám, ennél olcsóbban nem tehetsz jót. Adj hatalmat nekem, hogy szolgálhassalak vele, felemelhesselek, a jó cél fénye vezessen egy jobb világ felé. Te meg én már ketten vagyunk, kettőzött erő és értelem. Gyere velem, kövess, szeress. Bocsásd meg nekem vétkeimet, miként én bosszúálló angyalként sújtok le azokra, akik szabotálni próbálják a rendet, ami a cél felé vezető haladás alapja. Sokan vagyunk, de egy a hangunk és egy az üzenet. Összezárunk és vállvetve haladunk előre a sokszor meredek, számtalan veszélytől és alattomos ellenségektől szegélyezett úton. A jó fáklya a sötétben, utat mutat a tiszta lelkeknek, de sajnos nem csak a jóindulatú és értő emberek látják meg a fényét. 

Van ebből egy millió. Tíz követővel már tizenegy millióan látják, értik, követik a mindenféle fényeket, fáklyákat, mécseseket és neonrudakat. Felvillannak, fellángolnak a jó célok merész üzenetei és a sziporkázó kavalkád klikkjei egymásnak esnek. A hófehér fogsárgának nevezi a porcelánfehéret, az koszosnak a havat és ahogy lenni szokott. megindul a nagy fehérségi faszméregetés. Ugyan ki a legtisztább, igazán igaz fehér fény. A többi meg aludjon ki. 

Szeretném magam szépnek, erősnek és okosnak tudni. Nem vagyok egyik sem. Mégsem jó úgy élni, hogy csúnyának, gyengének és butának érzem magam. Szomorú, irigy és keserű az az ember aki arra ítéli magát, hogy ne sminkelje az önképét hittel, instant identitás panelekkel vagy konok, vak narcizmussal. Először csak egy picit engedünk, elhisszük, hogy számítunk, hogy léteznek akik még minket is képesek szépnek látni és találunk pár dolgot amihez képest erősnek látszunk. Ez annyira megnyugtató tud lenni. Hátradőlünk végre és életünkben először elégedettség, talán a boldogság távoli derengése járja át szomorú kóbor lelkünket. Ártalmatlan öngyógyítás, még meg is dicsérnek első saját fehér hazugságainkért, jönnek a lájkok, elismerő kommentek, emberek lépnek közelebb hozzánk, megnyílunk, van témánk, érdekesebbnek érezzük magunkat. 

Van egy Isten, akinek én fontos vagyok, fő műve lennék, mondják a papok, nekem csak annyi a dolgom, hogy elhiggyem azt is, amiről még csak nem is tudok és vegyek részt önrajongó rituáléikon. Van nemzetem, ez is kiemel. Néhány gazdag manipulátor, jó szónok és feddhetetlen ember rámutatott erre. Sikeres, színpadon áll, drága technika hangosítja szavait. Tapsolnak neki, tisztelik, szavaira tűz gyúl, bosszús indulat, remény. Ha állítja, miért ne hinnék neki, lennék büszke arra, hogy magyar vagyok? Nem akar mást, csak egy szavazatot és ettől én egyből hasznos harcossá, a nemzetről állított jó tulajdonságokkal megáldott személlyé nemesedek. Felelős, aktív polgárrá egy iksz áráért. 

Nem kell sok, hogy szomorú, keserű senkiből valakivé váljak. Mintha felöltöznék. Alsóruhaként veszek fel valami vallást, felülre felkapok egy nemzeti mellényt, nadrágot meg ad a vállalat. 

Ha netalántán felvetődött volna bennünk a dolog olcsósága, túl ingyennek tűnt jó embernek érezni magad attól, hogy fogalmakat aggatsz magadra, szervezetek vagy személyek táborába állsz, nyugtasd meg magad azzal, hogy a dolog általános. Így élünk: eszünk, iszunk, hazudunk magunknak. 

Az unalomnak vége. Instant identitás paneleim vad háborúkba, parázs vitákba, egyetértő közösségekbe vezetnek be, jó podcastokat, videókat ajánlanak. A mesterséges intelligencia szerint okos lehetek, mert küld matekos linkeket is. A kapcsolódó termékek megvásárlása után tagságunk, rangunk és hangunk is lehet. 

A vásárolható identitás bár nem olcsó, képes konstans elfoglalni, van rá garancia, elit klubokba, terápiás csoportokba nyit ajtókat. Egyéni ízléssel rendezi be az otthonod az IKEA katalógusából, egy nagy randa trambulin a gyepen pedig fitté varázsolja az egész családot. Ha nem, végy futógépet, szobabiciklit és okosórát. Nem árulnák annyira, ha nem lenne haszna. 
Dicséreteket kapsz, csak úgy csattognak a lájkok a hátadon. Értenek és végre beszélni mersz. Ha szólsz, azt bizonyíthatóan sokan kedvelik. Vagy valaki, tered van, amiben élsz. Jó neked. 

Lassan elégedettségre, a boldogság perceire jogosít fel, hogy nem vagy rosszabb, mint bárki akit ilyenkor fel tudsz idézni. Megy a szekér, de nem halad. Elfoglal ugyan szociális hálód és termékeid karbantartása, autód maga egy VIP páholy, mégis néha inkább az hiányzik, hogy ne csipogjon folyton az a szar, amin az identitásunk valamelyik accountjáról kapunk üzeneteket. Percenként többször. 

Tudtad, hogy a szilikon völgy kalózainak még a szolgái is olyan gazdagok, hogy a kocogóruhájuk két éves magyar tanárfizetésbe kerül? Ott a kalózok a világ minden telekom reklámjáért sem adnának okostelefont 14 alatt saját nevelésű gyermekeik kezébe. A pálinkás (a tik-tok óta Portorico rum) cukorral tartják egy polcon és eszükbe sem jutna, hogy saját gyereküket is szedálják vele. Abból élnek, hogy másokénak adják (el) vagány zenével. 

Jó vagy, úgy ahogy vagy, maradj így, fotó és ez is mehet a netre, ismernek már vagy háromszáz-hetvenhárman.

Talán megfordult benned a folyamat hamissága. Azon aggódsz, hogy semmit sem tettél mégis valaki lettél. Motoszkál benned, hogy valóban meg tudnál e felelni olyan fogalmaknak, mint hazafiság, kitartás, törődés, segítőkészség, empátia. Rád ragadtak, mindenki ezeket állítja magáról, de élesben még nem próbáltad őket.

Ne aggódj, igen is tettél valamit. Hittél, szavaztál, vettél. Ez mind tett és ebből manapság egy is elég, érezd magad jól tőle. 

Az identitásod egy sérthetetlen nagy fehér hazugság. Tudjuk, de úgy hisszük, mindenkinek csak javára válik, pörgeti a gazdaságot, öltöztet, közösséget épít és ha megromlik, lecserélhető. Egyetlen gondja, hogy árammal működik és nem tudjuk mi lesz, ha egyszer valaki véletlenül kirúgja a dugót a konnektorból.