A túlélés nem kunszt. Itt vagy, olvasod ezt, ezek szerint te is nagy túlélő lehetsz. Ahogy körülnézek, mást sem látok, csak túlélőket. Nyilván akadnak közöttük olyanok, akik az én módszereimnél sokkal jobbakkal operálnak, látványosan túlélőbbek, mint én. Jobban áll nekik. A valódi túlélésről talán a halottakat lenne érdemes oktatni, sokuknak pont jól jött volna az a tanács, amit ha megkapnak, talán még ma is élnének. Megfordítva, a legjobb túlélési tippeket halottaktól lehetne kapni, mindegyiktől egyet. 

A fenti bekezdésből, bár már messziről bűzlik az igazságtól, kiderül miért is szeretném leszűkíteni a túlélés fogalmát olyan emberek csoportjára akik nehéz, elszigetelt, vad, kihívásos területeken is jól boldogul. Ott is ahol egy átlag iPhone felhasználó csak addig élne, amíg le nem merül a telefonja. A túlélő jeleket olvas le táblákról, merészen fordul jobbra, balra anélkül, hogy megerősítéseket kapna bonyolult szoftverek rendszereitől és nem kell megnéznie a youtube-on, hogyan kell kommandóskéssel és ceruzafaragóval tüzet gyújtani. 

Buff felszisszent, amikor egy túlélési tippnek álcázott késreklámot tartott arca elé... inkább hallgassuk el a nevét. Hívjuk Alexának. Alexa. Felszisszent, először az intim szférájába tolt kis tévé miatt, utána pedig a képernyőn látott ökörség nyújtotta meg a mentális fájdalom pillanatait. A videón egy vattakabátos csóka ceruza-faragóról késsel forgácsolt magnéziummal gyújtott tüzet. Íme a bukás egy receptje. Nem katasztrófa, általában nem az, csak egy rosszul sikerült trükk arra, hogy kést adjanak el.