A sztereotipiákról

Amikor olyat mondok, hogy "A franciák" vagy "A németek..." tudd, hogy hülyeséget beszélek. Nincsenek több millió emberre igaz sztereotípiák, az általánosítás nevű gondolkodási alapművelet rossz halmazon lett elvégezve. Csak a belgákról szabad sztereotíp gondolkodni. Ja és a franciák esetében a bagettes sztereotipia is kivétel. Délelőtt tényleg minden francia hóna alatt bagett van. 

Amikor olyat mondok, hogy graveles, nyugdíjas vagy ebiker tudd, hogy hülyeségeket beszélek, nincsenek általánosan igaz állítások, melyek ekkora halmazok minden egyes tagjára igazak lennének. Csak jól esik mondani, levezeti a felgyülemlett feszültséget. 

Amikor biciklikről beszélek, lehet, hogy hülyeséget beszélek. Volt, hogy évekig tévedésben éltem. Javíts ki, szeretem.

A hegyibicikli

Egy mountain bike robosztus és agilis. Egyszerre nagy, stapabíró de könnyű és ügyes. Vékony, benőtt ösvényekkel, gyökerekkel, sziklákkal, sárral és homokpadokkal is könnyedén birkózik meg. Vastag, fogas profilú kerekei miatt nem süpped (olyan mélyre), lengéscsillapítós villái pedig szépen finomítják a terep okozta huppanásokat és rázkódást. A kormány széles, jó fogást és pontos, gyors kormányzást biztosít a hegyi utak intenzív, aktív és technikás részeihez. 

Az egyszerűbb, univerzálisabb változata a hardtail (a képen egy ilyen pózol). Ami kemény farokrészt jelent. Nincs rajtuk hátsó csillapítás, az ülés és talaj között igazi seggkloffolda működik. Ilyennel downhill pályára csak egyszer, kétszer megyünk. Egy hátsó lengéscsillapító nélküli, hardtail mountain bike majdnem mindenre jó a downhillen kívül. Alakítható túrázáshoz kevésbé markáns, aszfaltbarátabb külsőkkel. Elbír néhány táskát. Fogása, a vele járó testtartás elég kényelmes ahhoz, hogy hosszú utakra induljunk vele. Tartozékok számára (lámpa, sztender, csomagtartó) nem ad szerelési pontokat, de mindenből létezik olyan, amihez nem is kell. Lámpa gyanánt erősebb fejlámpákat a kormányra, üléscsőre csavarhatunk.

A fully-nak becézett elől és hátul is csillapítással szerelt mountain bike a hegyikerékpározás hardcore eszköze. Csodálatos dolgokra képes. Ugrat, ugrik, lépcsőzik, helyben forog (klipes pedállal) és négyütemű fekvőtámaszokat csinál egy elrontott hajtűkanyar után. Ha szeretnél néha bicegve, törött karral törött fékkarokat és pedálokat pótolgatni (jó drágán), szeretsz majdnem meghalni, ez a te bringád és irány a hegyek. 

Léteznek olyan alcsoportok, mint race, enduro, allround és egyebek. A race általában a könnyűt jelenti bármiből ami biciklivel kapcsolatos. Az enduró a tartós, erős igénybevétel szempontjai alapján készült biciklikre igaz. Az allround jelzi, hogy nem specialista, hanem svájci bicska, ami pont itt semmi negatívat nem jelent. Egy allround fully mountain bike például egy nagyon kényelmes, közútra is bevethető kerékpár, nincs eltúlzott fogsora a külsőnek és nincs kományrúdig érő, 200 mm-es versenyteleszkópja. 120-160 mm-es teleszkóp van rajta, menet közben állítható magasságú ülése. Lágyan ringatózó puha gördülés akár vasúti talpfák csapását követve is. 

Ha a hegyibicikli lesz az új bringád

Meg fogsz erősödni. A széles kerekek és a gumifogacskák rengeteg energiát nyelnek el gödülés közben, sokkal munkaigényesebb mozgásban tartani, mint bármely más típust. Kalóriaigényes (nagy fogyasztású), épp ezért remek választás mint első. Biztonságosan, szépen kicombosodva mindent meg lehet rajta tanulni ami ahhoz kell, hogy életben maradjunk. 

A mountain bike-ok lovasai

Nagyszerű emberek mind egytől egyig. Munkába járók, természetkedvelők és a hegyvidékek felfedezői ülnek nyergeikben. Kora hajnaltól késő éjjelig tepernek kivilágítatlanul változatos uticéljaik felé. 

A trekking, avagy túrabicikli

Itt tolakodik hátul az elmémben egy sovány, szikár, elasztikus biciklisnadrágot és láthatósági mellényt viselő öreg német bringás és addig nem hagy nyugtot, míg a trekking biciklijéről nem írom le, amit fontosnak tart. Az akarja, hogy a jóval kezdjem. 

A trekking bicikli túrázáshoz, ingázáshoz lett tervezve. Közúti közlekedéshez, változatos időjárási viszonyokhoz, kisebb poggyász szállításához előre felszerelt. Lámpa agydinamóval (se elem, sem USB nem kell), sztender, csomagtartó, sárvédő, 33 sebesség, ergonomikus testtartás. Ideális vontatóbicikli, kutyát, gyereket, sörösrekeszeket is szívesen húz maga mögött, mert stabilan leállítható erős vázú, kényelmes és ha egyszer felgyorsult, gyors. Ilyeneken látunk hatalmas kormány komplexumokat foszlott szivacs bevonattal, visszapillantó tökröt, teknősbékás vagy katicás csengőt és antik minikomputert sebesség, távolság, hőmérséklet, pontos idő és. stopper funciókkal. Föl lehet pattintani közvetlen mellé az okostelefont, ami mindezt tudja szinesben is. 

Veszek majd egyet. Húzum a kutyát a tóhoz, bevásárolok, gyömölcsöket gyűjtögetek, kukoricát lopok vele. Nyugodtan maradok a játszótéren sötétedés után is, mert stréber fénnyel ragyognak a fényszóróim. Oldalról is jól látszom a küllők közt macskaszemek, széles puha ülés (a trekkingen nem nyereg) kíméli ülepemet. Majd. 

A trekking biciklik pilótái mind derék emberek. Közúti közlekedésre tökéletesen alkalmas kerékpárjaik az utak nyugodt vándorai.

A gravel

Amíg az ember bírja a seggkloffolást, a legszebb biciklis élményeket gyors kerékpárokon, minimalista felszereléssel élheti át. Ha nincsenek verseny ambíciók (akkor is ha vannak), egyik legjobb választás a gravel típusu bicó. A gravel róka. Van belőle a sivatagtól a sarkvidékig és mindenhol más. Kis fülű róka északon, vitorlafülű délen. Homokszínű, fekete és vörös, fehér és mind róka. Nagy vállas, keménykedő róka, meg pici sunyi, besurranó nindzsaróka. A gravel is ilyen. Léteznek oly robosztuak, hogy egy MTB csak zavartan pislog a látványra és olyan könnyűek is, melyeket csak második ránézésre lehet megkülönböztetni egy országúti versenybiciklitlől. Nem terepre valók, bármit is állítanak róla a youtubon, de nem jön zavarba tőle, révén a gravel erős. A típus leginkább egy versenybiciklire hasonlít szteroidokon. Erősebb első villa, erősebb, kicsit magasabb geometriájú váz, szélesebb kormány. A versenybringás testtartás könnyített változatát vesszük fel, egy picit magasabban. A széles koskormányon kereshetünk számtalan fogást, 11 vagy 22 sebességgel kapjuk. Ha nincs gyárilag felszerelve, az illesztési pontok megtalálhatóak rajta lámpákhoz, sárvédőkhöz, csomagtartókhoz mert málházható.  Elől, hátul, kormányon, üléscsövön. Egy versenybicikli, mivel lényege a könnyűség, épp akkora teherbíréssal rendelkezik, mint egy kerékpáros súlya. Egy gravel, mivel málháslóként is bevethető, ennek másfélszeresére van tervezve.  Egy átlag gavel teherbírása 120-150 kg, míg egy versenybgringa 90 kg körül megáll. Vannak kivételek, rendelhetőek speciális modellek, itt most az összképről, általánosságokról beszélek. 

A gravelt érdemes gyorsan belsőmentessé tenni, így kisebb keréknyomással is biztonságos, kevesebb defektet kap és valahogy mi is jobban érezzük magunkat tőle. 

Gravelre váltva

Egy ilyen biciklit, ha teljesen új az életünkben, meg kell tanulni szépen hajtani. Nagyon erős, mindent kibír.  Nagyon gyors, ráadásul gyorsan gyors. Ahol egy hardtail mountain bike elmegy, ott egy ilyen is, ahol egy versenybringás kepeszt, ott a graveles is suhan. Nincs felületérzékenysége, a keréknyomás lehet alacsony, így aztán ügyes, gyors és strapabíró is egyben. Néhány hónap alatt erodálja a váll, könyök és csuklóizületet, ha nem fogadjuk meg a gravel legfontosabb szabályait:

1. Belsőmentes kerekek. Alacsonyabb nyomás (jobb a bringának és a bringásnak is), sokkal kevesebb defekt. Szebb, jobb minőségű szelepek. A hangja is szebb, néhol fütyülve gördül, fonom kongázássá szeldíti az utcakövek dupla lábdob témáit. Még a vészfékezés harsány, hurutos felhördülése is finom kis sikollyá szelídül tőle.

2. Laza vállak, csukló. A kormányt nem érdemes markolni, attól nem irányítható biztonságosabban, laza érintő fogással még hepehupásabb lejtőkön is lemehetünk vele. Ha megmarkoljuk, egy szoros, rázkódásokat és ütéseket az izületeink felé továbbító hidat képezünk, ami hosszú távon sérülést okoz. Még pihenés képpen sem gurulunk egyenes könyökkel, testsúlyunkat a karjainkra helyezve. Ha karunkból merev, egyenes rudat képezünk a kormány és vállunk között, szintén nem járunk jól. Úgy üljük, mint egy dzsoké a versenylovat, fogva, de nem szorítva. Nagyon könnyű, a kormányzás sem igényel erőt. Figyeljük magunkat, mert nem kellenek izmok, erő az irányításához, ha feszülünk, lazítsunk. Egy csillapítás nélküli biciklin a megfelelő testtartás sokkal fontosabbá válik. A gravel csillapítása a láb és a kar.

3. 2-300 kilométerenként zsíroldós láncmosás, majd újra olajozás segít megtartani a pontos műkodést. Egy ilyen bicó sokszor megfordul poros, sáros utakon, az olajba ragadó por, homok ront a váltó pontosságán, a lánc nehezebben találja meg a helyét a fogaskerekeken. A bolyongó lánc árt önmagának és a szettnek. A lánc, a váltók és a fogaskerekek élettartama rendszeres lánctisztítással növelhető. Egy ugráló lánc biztonsági szempontból sem jó. Épp elinduláskor, előzéskor fog majd úgy dönteni, hogy eltéved két fogaskerék között, a lovas pedig egy zuhogó, ugráló pedálú, kehesen csörömpölő bringán póbálhat meg nyeregben maradni. 

A gravel nyergében

A gravelesek kedves, nyílt szivű emberek, akik felelősséggel és előzékenységgel tünnek ki a közlekedés többi résztvevője közül. A bicikliutak úriemberei. 

Versenyekhez való típusok érintőlegesen

A versenybringa könnyű, gyors, drága, de táska, mackónadrág, macskaszem nem marad meg rajta. Feszes egyberészesekben vágni a levegőt, a sebességtől zúgva száguldani, arra való. Nem érdemes ingázásra, túrázásra, grillpartiba menésre használni, mert feleslegesen nem kockáztatjuk a karbonváz festését. Ha van egy Lambónk, nem teszünk rá vonóhorgot és nem a telekre porolunk ki vele. A klipes pedálhoz való cipő amúgy sem tesz minket alkalmassá másra, mint jó ritmusú, jól hidratált, gumimacis száguldásra. 

A cyclo cross egy profilos gumijú versenybicikli attól csak egy picit eltérő vázgeometriával. Azért jött létre a kategória, hogy a versenybringák felületérzékenységét kiküszöbölje minimális veszteséggel a sebességgből, hogy néha le lehessen térni az aszfaltról. Kőre, kavicsra, jó rázós, traktorcsapásokra, amire a ravasz szervezők rávezetik az ilyen versenyek résztvevőit. A gravel és az országúti versenybringa közötti crossover típusnak is felfogható.

Az általános országúti versenybringa penge vékony, elképesztően magas (11-14 Bar) nyomásra felpumpált kerekeken gurul, alacsony súlypontú, nyújtott testtartást biztosít a vázgeometria. Pénztárca kérdése, hogy mennyi minden legyen rajta karbonszálas műanyagból. 

Az aero az a biciklitípus, ahol a tervezők már a légellenállást kapták meg mint főellenség, a váz nem csak karbon és gyönyörű szép, hanem légcsatornában lett tervezve. Az ülécső is ovális keresztmetszetű, talán még az első nagy fogaskerekek is szénészálas műanyagból készülnek. A fogakig biztos, de láttam már karbonfogú első szettet ami állítólag egy verseny alatt már foszlásnak is indul, de néhány grammal könnyebb ezért kapható és veszik. Az Aero drága, de tényleg rohadtul drága. Elektromos váltóval, karbonkerekerrel, karbonkormánnyal 7-8 ezer eurónál kezdődnek a beugró modellek. 

Mivel túrázunk, itt meg is állok. Nem folytatom a városi biciklikkel, a krossznak nevezett, sovány városi mountain bikeokkal, és nem részletezem a teherbiciklik paramétereit sem. Mert egy külön posztot is megér mind.